Azt tudni kell,hogy nagyon is féltem,hogy mi lesz mikor mindenki néz bennünket,mikor mások szeme előtt találkozunk,de tetszik,ahogy viselkedik.
Feloldotta bennem azt a kis ideget,ami bennem volt.Pedig tényleg néztek ránk kicsit kíváncsian,kicsit érdeklődve.De annyira,édessen közeledett hozzám,annyira lazán vette az akadályt,hogy ez engem is magával rántott.Ahogy a szemébe nézek mindig ugyanazt érzem.Érzem a szerelmét,látom a szemében,hogy nagyon nyitott,nagyon bizakodó,nagyon Érez,és mindazt ami kiolvasható a tekintetéből,nekem szól.Hát kire ne hatna,ha valaki ennyire ragaszkodik.És igen,jó kedvű leszek ha látom,jól esik,ha futólag megérinthetem,ha mosolyog,ha hozzám szól.
Alig várom a szombatot,hogy újból eggyütt legyünk.Hogy ne csak puszi,hanem csók is legyen,hogy a testünk összesimuljon,hogy érezzem,karjai erejét.Lássam szemében a vágyat,amit láttam két hétig,szinte minden nap.És igen én bízom benne,szeretem.Szeretem mert úgy érzem ennek talán soha nem lesz vége.
Minden olyan szép,minden olyan jó!
Ahogy a szemébe nézek látom,kitárta a szívét nekem.
Drágám,én is kitárom a szívem neked.Szeretlek.Jó,hogy szerethetlek,hogy ilyen hirtelen szerethettelek meg,hogy kűzdöttél az első randiért,hogy nem adtad fel.
És örülök,hogy léptem érted és feléd.Boldoggá teszel.
Imádlak!