Ahogy az lenni szokott.

2008 február 1. | Szerző: xl |

 Öszintén nem is tudom miben reménykedtem,de ostoba voltam.Felesleges áldozatokat hoztam,felesleges dolgok miatt és most mosolygom és könnyezem.
Mosolygom a naívságom,könnyezem azt ami lehetett volna,de már nem lesz.

Rendet kell teremtenem magam körül.A fejemben,az életemben,meg egyáltalán mindenben.

A remény hal meg utoljára,de már biztos egyedül maradok.Nincs több pasizás,mert nem való nekem.Mindig melléfogok,mindig van valami apró hiba,mindig van valami amin bukik a dolog,már nincs értelme erőlteti.30 éves vagyok,nekem nem a boldoság van megírva!Nem az,hogy családom legyen és boldog legyek egy férfi oldalán.

Nekem ez a jövőm!Magány,egyedüllét és szeretetlenség!Kihasználnak,aztán úgyis minden mindegy.Ez van.Nekem ez a sorsom,de nem számít.Már nem számít!

Jó ez így!Good bay szerelem!