Féltelek
2008 január 14. | Szerző: xl
Akinek volt türelme végigolvasni a bejegyzéseim,tudja,a szerelmi életem nem éppen leányregényként íródott.
MOSTANÁIG!
Csoda hát ha most mikor minden olyan nagyon közel van hozzám,félek?Az elmúlt lassan egy hónap másról szem szól csak róla,és aról,hogy boldoggá tesz.És iparkodom mindazt visszaadni neki amit kapok.A nap 24 órájából szeretnék,24-et vele tölteni.Mellette könnyű kinevetni a problémákat,mellette,könnyű elhinni,minden ilyen egyszerűen mehet.Mellette nem érzem,hogy színészkednem kellene.Hogy játszanom kellene a szerepem.Adom magam,olyannak amilyen vagyok,ő pedig úgy fogad el,ahogy vagyok.
Szeret!Szeretem!Féltem,mert az elmúlt években,csak vágyódtam azért a boldogságért,ami most itt van,csak úgy az ölembe hullott.Csoda hát ha félek,féltem,nem akarom elveszíteni.
Minden annyira egyszerű,természetes vele.Mondatnám,mintha ezer éve ismernénk egymást,de nem akarom,ilyen közhellyel lealacsonyítani,amit érzek.Mert ez valami egésszen más!Egyszerűen megbékített önmagammal,és csak attól félek mi van,ha ezt a kapcsolatot is csak egy fejezetnek szánták,nekem?Mi van ha a sors megmutatja így is lehetne,aztán nevetve visszataszít oda ahonnan indultam?A bizonytalan,a majd lesz valami,nem szerelem,de megpróbálom kapcsolatokba?
Annyi sok rossz után,annyira jó most.Annyira hihetetlen,hogy ez az én életem.
Néha éjjel,ha megébredek mellette,nézem az arcát,nézem ahogy alszik,és próbálom minden egyes arcvonását,mélyen a szívembe vésni.Az a tekintet!Az anyajegy a szája mellett.Minden kis gödröcske,fontos!fONTOS!
Azt hiszem a férjem óta férfi még nem hatott rám ennyire,nem tett még ennyire boldoggá,hát nem csoda,hogy féltem.
Nem féltékenység,amit érzek,hanem a szerelmet,a lángot,a tüzet féltem amit,most érzek benne és magamban.Ami egyszerre vad és lágy.
Minden téren olyan,amilyenre vágytam.
Valóság lehet ez?
Minden napra valami.
2008 január 4. | Szerző: xl
Azt tudni kell,hogy nagyon is féltem,hogy mi lesz mikor mindenki néz bennünket,mikor mások szeme előtt találkozunk,de tetszik,ahogy viselkedik.
Feloldotta bennem azt a kis ideget,ami bennem volt.Pedig tényleg néztek ránk kicsit kíváncsian,kicsit érdeklődve.De annyira,édessen közeledett hozzám,annyira lazán vette az akadályt,hogy ez engem is magával rántott.Ahogy a szemébe nézek mindig ugyanazt érzem.Érzem a szerelmét,látom a szemében,hogy nagyon nyitott,nagyon bizakodó,nagyon Érez,és mindazt ami kiolvasható a tekintetéből,nekem szól.Hát kire ne hatna,ha valaki ennyire ragaszkodik.És igen,jó kedvű leszek ha látom,jól esik,ha futólag megérinthetem,ha mosolyog,ha hozzám szól.
Alig várom a szombatot,hogy újból eggyütt legyünk.Hogy ne csak puszi,hanem csók is legyen,hogy a testünk összesimuljon,hogy érezzem,karjai erejét.Lássam szemében a vágyat,amit láttam két hétig,szinte minden nap.És igen én bízom benne,szeretem.Szeretem mert úgy érzem ennek talán soha nem lesz vége.
Minden olyan szép,minden olyan jó!
Ahogy a szemébe nézek látom,kitárta a szívét nekem.
Drágám,én is kitárom a szívem neked.Szeretlek.Jó,hogy szerethetlek,hogy ilyen hirtelen szerethettelek meg,hogy kűzdöttél az első randiért,hogy nem adtad fel.
És örülök,hogy léptem érted és feléd.Boldoggá teszel.
Imádlak!
Üzenem 2.
2008 január 3. | Szerző: xl
Ahogy nézték párosunkat,elcsodálkozva,kicsit felhúzott szemöldökkel.
Jó persze igazuk van!Igen volt más és vége lett,hogy más kerüljön a helyébe.
De nem érdekel,mert az elmúlt 2 hétben én voltam a legboldogabb ember,és ma is az vagyok.
Azok a szürke szemek,a hoszú szempillákkal.Imádom.Ahogy néz,ahogy ölel,ahogy megcsókol.Bevállaltam,mert úgy érzem,ez nem futó viszonyról mesél.Igenis akarom őt!Igenis kihúzom magam és merem vállalni azt,amit érzek,mert ÉRZEM.
Ő is vállalta.És elhiszem,hogy szeret.A pillantása mindent elárul.
Úgy gondolom talán végre megtaláltam azt aki mellett tényleg boldog lehetek.
Rajta múlik,mert én biztossan tudom,mi a helyzet nálam.
Volt egy baráti megjegyzés:Szerelmes vagy?Megint?
Nem megint.Szerettem volna mondani.De nem mondtam.Az idő engem fog igazolni.Most nagyon úgy érzem.
Igen kerestem a párom,azt aki mellett jól érzem magam,aki szeretni és nem birtokolni,felvágni akar velem.Mert az előző ezt csinálta.A feltűnő nézd a nőm féle belémkarolás,puszik,meg egyebek.
Most nem érzem ezt pedig kapok puszit,megsimítja az arcom,de ez nem másoknak,csak nekem szól,annak,hogy szeretnek.
Igen!Nyugodtan nézzetek meg bennünket,íriszetekbe éghet a kép,mert így fogjuk nézni egymást fél év múlva is.Ez nem közjáték,nem egy felvonás részemről,hanem A FELVONÁS!!!!!
Nem rajtam múlik.Nálam ez a felvoná,az utolsó is lehet.
Nos kedveseim,szurkoljatok,nem baj ha a hátam mögött fogadtok,hogy meddig tart,csak szurkoljatok.
Holnap
2008 január 2. | Szerző: xl
Félek!Megtaláltalak,de ebben a dologban benne van az is,hogy bármikor elveszíthetlek.Annyi mindent meséltél már magadról,néha könnybe lábad
a szemed.Akarva akaratlanul átérzem a fájdalmadat.És érzem,és fáj.
Nem akarok csalódást okozni neked.Szeretnélek boldoggá,egésszé tenni.
És igen félek.Mi van ha kevés leszek hozzá.Ha itt vagy, ha ölelsz minden
annyira nagyon egyértelmű.Annyira érzem a szerelmed.És olyankor látom a boldogságot a szemedben.Szeretném ha így maradna!Szeretném,ha így lennénk
örökké.Persze ki tudja,mi lesz még.
De most csak annyit írok.SZERETLEK!
És nem bánom.Kellesz.
Jó,hogy vagy nekem
2007 december 27. | Szerző: xl
Váratlanul jött.Igen,egész eddig sodródtam,mint valami fénytől megzavarodott pillangó.Aztán jöttél és már nem érdekel semmi.Néha kétségbe esek,mikor nem vagy itt,mellettem,mert akkor félek,hogy mi van ha az egész csak álom,de elég hallanom a hangod,az se gond,ha telefonon keresztül,és már meg is nyugodtam.
Hú az az arc,szemek,mosoly,ölelés.2éve vártam,hogy megtaláljam.És most,hogy megvagy attól félek,kevés vagyok neked.Fáj ha nem vagy velem,rég éreztem ilyet.Ijeszt,mert fenyegeti a szívem,hátha összetöri,mégsem mondanék rá nemet,mert mikor itt vagy,mikor ölelsz,érzem mindazt,amit már rég nem éreztem.
SZERETLEK!
Jó kimondani,megsúgni.Jó beleolvadni az ölelésedbe,csókolni a szád,érezni az illatod.Minden tökéletes VELED.
Alig ismerlek és mégis úgy érzem pont téged kerestelek.
Félek,mi lesz ha végetér az álom.
Mi lesz ha összetörsz,és én apró darabokra hullok szét.Akkor mi lesz?
De nem tudok nemet mondani,nem tudok kitörni a bűvkörből,s talán nem is akarok.
Vállalom veled a kockázatot.Nem igazán érdekel mi lesz ha…..
Néha úgy érzem ez csak valami csalóka tündérálom,aztán megfogod a kezem és érzem,ebből még akármi lehet.
Ahogy te is mondtad.
Én tudom,pontossan tudom,hogy Rád vártam.
De TE tudod e biztossan,hogy rám vártál?
Vagy csak elfogadtál egy rövid időre és továbbszállsz?
Bárhogy is lesz,én hálás vagyok.Minden percért,óráért és napért.
Boldoggá teszel.
Köszönöm,neked drága!
Karácsony
2007 december 25. | Szerző: xl
Karácsony.
Valamiért már évek óta nem arról szól amiről kellene szólnia.Én például,már,ha közeledik,rosszul vagyok.Rohangászás egyik boltból a másikba,kinek mit,mennyiért?Tetszeni fog-e neki,vagy nem?Mire oda érünk már belefáradok az ünnepbe.Aztán jön még a sütés,főzés.A rokonok.Na igen,nem szeretem a tömeget,sajnos.De ilyenkor érkeznek a rokonok,egyik csoport a másik után,és bár tényleg szeretem őket,a nap végére mégis hálás vagyok,hogy mindenki elment és befeküdhetek,a jó meleg ágyba,hogy nem szól senki.Ilyenkor hallgatom a csendet,azokra gondolok akik nincsenek,nem lehetnek velünk.És azon morfondírozok vajon,ha itt volnának jobb volna?Ez az amit soha sem fogok megtudni.
Emlékezem.Szívessen teszem.
Ijesztő
2007 december 21. | Szerző: xl
Azt hiszem tegnap elment az eszem.De ami még ijesztőbb,hogy reggelre sem jött meg.És nem bánom.Sőt
Jól érzem magam.Na jó szerelmesnek.Furcsa.Mégis jó érzés.Meg félek is.Mi van,ha becsap,ha holnapra meggondolja magát?
Ha eszébe jut,hogy mégse megy?Abba lehet belehalok.Élvezem a társaságát,szeretem az ölelését,ez van.Ki gondolta volna?A szemei.Húúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú!Na igen.Abszolút nem csoda,hogy félek.Ha jól megnézem az elmúlt éveim,igenis eleve haálra ítélt kapcsolatokba fogtam bele.
De őt szeretném.És már most attól félek,mi van ha…2hét múlva azt mondja,meggondoltam magam.Félek szeretni,de őt annélkül szerettem meg,hogy igazán gondolkodtam volna.Gondolkodás nélkül,most meg görcsbe a gyomrom,hogy vajon úgy gondolja-e,úgy érzi-e?
Ez igenis félelemmel tölt el.
Szeretnék boldog lenni,félelem nélkül.Hogy én is szeressek és engem is szeressenek,hogy adni tudjam,és kapjam ugyanazt,mi van,ha ő nem tudja ugyanazt adni?
De nem számít.Elfogadom ami jön…
Minden kiderül
2007 december 19. | Szerző: xl
Azt hiszik beteg vagyok.Kaja nem megy le a torkomon.Hát igen.Aprócskának alig mondható gyomorideg,még az éjjel belehalok,valószínűleg.Sírni tudnék.Nem félelem ami bennem van.Inkább izgalom,az a jó féle ami ébren tart,nem hagy nyugodni,ami pörget,kínoz,de kellemessen bizsergetve.Már mindenféle jár az agyamba,csak ne ijedjek be.Csak ne féljek.Nem is félelem ez inkább valami várakozással teli kellemes,és kellemetlen érzés.De jó.5 hónap óta először érzem a vért az ereimbe pezsegni,izgulni is először izgulok.Úgy isten igazán.
És micsoda jó érzés érezni,hogy élek,hogy nem hallt ki belőlem ez az érzés.Kaptam tanácsot,ha a randi nem úgy sül el,akkor nyugodtan mehetek,a Dunának.Pestnél állítólag melegebb a víz.Hát legalább meg nem fázok,ha már úszni nem is tudok.
De valahol a szívem mélyén úgy érzem nem lesz gond.Miért?Mert beszéltünk már annyit,hogy ne legyünk ismeretlenek egymás számára.De szívessen lennék túl az első fél órán.Bizony.Nem tudom mi lesz belőlle,de remélem jól sül el.Ha nem?
Hát én akkor is megpróbáltam.
Remény
2007 december 18. | Szerző: xl
A válásom után voltak rosszul sikeredett kapcsolataim.
Ez tény olvasható az előző bejegyzésekbe is,nem tagadom,nem tudom kit keresek,csak keresem.Mint ahogy azt sem tudom megtalálom-e.De ez a pasas,
hú a hangja,a külsőről már ne is beszéljünk.Na igen ez is olvasható az előzőekben is.
De mégis van benne valami báj,valami,amitől szívessen ugornék a nyakába.Hogy mi állít meg benne.Mi van,ha ő már elképzelt valamit,valakit és nem olyat,mint én.Mi van ha nem felelek,meg neki?Mi van ha azt mondja,húúúúúú…ez gáz!!!!!!!!!!!
Egy biztos szeretem a hangját!Szeretem hallgatni,olyan kellemes.Várom a holnapot ismét,micsoda képmutatás.Vigyorogva megyek dolgozni mert tudom látom.Nekem sem ment még el az eszem mi?
Miért van ez?
2008 január 17. | Szerző: xl
Komolyan bizonytalankodom.Mikor eggyütt vagyunk,ha fogja a kezem minden nagyon egyértelmű és persze,biztos aztán jön a meló,a külön töltött napok és egyre bizonytalanabb vagyok.Nem jó érzés,nagyon nem jó.De mit tehetek ellene???
Persze bízhatnék,de ahhoz túl sokszor kaptam meg,azt ami nem jó.A bizalom már nem tartozik az erényeim közé egy ideje.Ember vagyok,és bizonytalan.Minél több nap tellik el én annál bizonytalanabb vagyok.Úgyhogy erről ennyit.
Miért olyan nehéz ez?
Miért olyan piszok nehéz bízni és remélni,meg hinni?
Oldal ajánlása emailben
X